~2008.01.20.~

Köd előttem,
Köd utánam
verejtékes hajam
szemembe lóg
Szívem hidegen dobog
a hidegség átjárja testem,
megborzongok.
Merre járok?
Kit keresek?
Ezek mind üres utcák,
fagyos arcok,
és hideg szívek.
Kit keresek?
Köd alattam,
Köd fölöttem
megborzongok
merre járok?
Fekete falak,
hideg beton..
Mi ez?
Börtön?
Vagy tán álom,
képzelődés?
Hol a nyár,a napsugár?
Messze van az már...
de néha még gondol ránk,
régi ismerősökre.
Köd előttem,
köd utánam
az út nemsokára elfogy
meddig menjek még?
ez az örök tél
a nyarat hol keressem?
Egy fagyos arcban,
egy hideg szívben,
melyből nem halt ki a remény
s mely kienged ahogy rádpillant.
Az arc már nem fagyos,
a szív forrón dobog
s feléd nyújtja meleg kezét,
neked ajánlja meleg testét
s Te újra megborzongsz,
a gyönyőrűségtől
s érzed hogy megérkezett az örök nyár.