Nem kell engem megismerni...nem szükséges,igazán...van aki már ismer és az már elég, nem akarom ugyanazt magyarázni másnak is.Lehet ez az én hibám is, de nem szeretek sok embert beengedni az életembe...ez pedig azért van mert az biztonságosabb nekem.Megvagyok a kis világomban és az elég Nekem...bár egy ideig, aztán rájövök hogy ez nem a legjobb megoldás, próbálok változtatni, de nem sikerül hosszútávon.Én nem vagyok a nyitott könyv fajta, nem tudok olyan lenni, az életem részleteit nem tudom tányéron felkínálni mindenkinek, még akkor is ha nagyon étvágygerjesztő lenne..az nem én vagyok, bár lehet jobb lenne olyannak lenni.Nem tudom levetkőzni azt hogy nekem jobb megtartani a kis életem saját magamnak és másnak semmit sem mutatni belőle....Ezt próbáltam orvosolni azzal hogy a verseimet feltettem erre a blogra, de mikor ismerőseim olvasták annyira pucérnak éreztem magam,mert az annyira személyes hogy addig senki se olvasta őket...Persze nem tudom megállni azt gondolni hogy kedvességből mondják hogy jók, mert lehet hogy nem azok, de nekem segítenek és az elég nekem:)